Idei, sorban harmadik kalendáriumunk úgy őrzi saját hagyományait, rovatait, szemléletét, hogy ismét erősen újít: nem januárral, hanem augusztussal indítja az évet, és nem decemberrel zárja, hanem júliussal. Mintegy hangsúlyozza kötődését a Kolozsvári Magyar Napokhoz: annak kiadványa akar lenni, annak szellemiségét tükrözi. A rendezvény szervezői azt tartják a siker titkának, hogy „olyasmit valósítottunk meg, amire azelőtt nem volt példa: interetnikus környezetben a legtöbb szakmai és kulturális szervezetet sikerült bevonni egyetlen rendezvénysorozatba úgy, hogy az értékek felmutatása és a hagyományápolás mellett a szórakoztatásra is hangsúlyt fektettünk”. Ugyanez lehet a célja e kalendáriumnak is, felmutatni a kolozsvári „kincseket”, visszatekinteni emlékezetre méltó eseményekre, emberekre, körültekinteni a szűkebb és tágabb környezetünkben élő közösségekre, felfrissülni a költészet, a szépirodalom üdítő cseppjeitől, hogy a borászat is üdítsen, de kertjeinkről (sőt sírkertjeinkről) se feledkezzünk meg, miképpen felidézzük sportkultúránk kissé feledett arcait, eseményeit, és persze mi is tornásztassuk elménket – kissé régiesen – keresztrejtvénnyel.
Kínáljuk mindezt a fesztiválszervezők hitével, hogy korszerű öntudatot csakis tárgyszerű, józan önismeretre, értékeink alapos, kritikus ismeretére építhetünk – derűsen, magabiztosan.
H. Szabó Gyula
