„Utazó emberként fotógéppel járva pillanatok megörökítésére érzek reflexet. Egy pillanatban megfogni ami örök, mert elmélkedésre, eszmélkedésre, felfedezésre és rácsodálkozásra indít. Az adott helyzet olyan sűrített létleletként engedi magát megpillantani és megörökíteni, ami az időben akkor és ott állt össze, de a következő mozzanatban már nem létezik. Ezért a fotóim az élet ritmusából egy-egy állóképet emelnek ki, amelyek jelzik, hogy egy spontán helyzet most a tetőpontjához érkezett, az impresszióból valami alapigazság jelenik meg, ami csak a fotó konstruktív absztraháló erejében kel életre.
Kulturális hálóm révén kódokban gondolkodom. Így gyakran kíváncsi szemmel tekintek az egymásra vetülő vizuális jelek megsokszorozódó jelentésére. Néha az egymás mellé kerülő tárgyi elemek sajátosan új narratívákat teremtenek. Párhuzamos történetek csomópontokat alkotnak. A perspektíva kijelölése gyakran értelmezői távlatokat nyit meg. Teológia és irodalom kapcsolatára épülő doktori disszertációmban is posztmodern nézőpontból viszonyultam a hagyományhoz, így mindig felsejlik valami új, eddig senki számára még nem látott perspektíva. A vízben tükröződő képeim is ezt sugallják, hogy a megörökítés valaminek csak a tükörképe lehet, de annak a pillanatnak az elkapott beteljesedése mesél a mindennapok felett álló esztétikai és kulturális ízlésünkről.”
Kulturális hálóm révén kódokban gondolkodom. Így gyakran kíváncsi szemmel tekintek az egymásra vetülő vizuális jelek megsokszorozódó jelentésére. Néha az egymás mellé kerülő tárgyi elemek sajátosan új narratívákat teremtenek. Párhuzamos történetek csomópontokat alkotnak. A perspektíva kijelölése gyakran értelmezői távlatokat nyit meg. Teológia és irodalom kapcsolatára épülő doktori disszertációmban is posztmodern nézőpontból viszonyultam a hagyományhoz, így mindig felsejlik valami új, eddig senki számára még nem látott perspektíva. A vízben tükröződő képeim is ezt sugallják, hogy a megörökítés valaminek csak a tükörképe lehet, de annak a pillanatnak az elkapott beteljesedése mesél a mindennapok felett álló esztétikai és kulturális ízlésünkről.”
– Deák Angéla
A kiállítást megnyitja dr. Diana Drăgan Chirilă, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem fotó-videó szakos tanára.