„Kortalan ember” – ezzel a rövid tőmondattal jellemezte Dávid Gyulát egyik volt Kriterion-szerkesztőségbeli munkatársa a 80. születésnapjára kiadott Önzetlen pulpitus címet viselő köszöntőkötetben. Talán Ő lenne az életelixir őrzője? Ez már csak azért is nehezen hihető, hisz, ha igen, akkor ismerve Dávid Gyula nagylelkűségét már rég szétosztotta volna egykori pályatársai, barátai között, akikkel most együtt ünnepelhetné ezt a nevezetes napot. Ám a hosszú élet hatalmas élettapasztalattal, bölcsességgel jár, melyekből szívesen juttat a mai ünnepeltünk mindazoknak, akiknek sikerül szellemi holdudvarába kerülni. S ebben a hatalmas élettapasztalatban benne van a nem éppen dicsőséges 20.század közel háromnegyede, s immár a huszonharmadik év az ezredforduló utáni évszázadunkból is. Summázva ezen éveket az emberi élet léptékével mérve egy nagyon tekintélyes életkor, s mindannyian tudjuk, hogy ez idő alatt biza a történelem kereke is nagyot lódult velünk, különösen itt Közép-kelet Európában. A múlt század közepén lezárult második világégést követően térségünkre ráborult a vörös diktatúra, melynek lélek és eszmeromboló hatásai több mint negyven évig tartottak, s bár harmincnégy éve egy új korszak köszöntött ránk, de valljuk be, a kommunista diktatúra szelleme még időnként kísért térségünkben. A fiatal, pályakezdő Dávid Gyulának volt alkalma megismerni a szó szoros értelemben mélységében azt a fékevesztett világot. Mint fiatal, fényes jövő előtt álló tanársegédjét a Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének, koholt politikai vádak alapján több társával együtt bebörtönözték, hogy az 1956-os magyarországi forradalom leverése után példát statuáljon a hatalom az erdélyi magyarságnak. A börtönévek után, egy rövid ideig fizikai munkásként dolgozott, hogy aztán hatalmas irodalmi felkészültségét a köz szolgálatába állítsa, hisz évtizedekig a Kriterion Könyvkiadó kolozsvári fiókszerkesztőségének szerkesztője, majd vezetője, értelmi irányítója lett. Egy olyan könyvkiadói műhelyt hozott létre a kincses városban, mely a könyvszerkesztést mint szakmát a legmagasabb rangra emelte, a kultúrát nem igazán pártoló politikai környezetben, méltó módon képviselve itt Erdély fővárosában a bukaresti irányítás alatt álló hazai kisebbségi könyvkiadónk szellemiségét. Miközben Dávid Gyula megkerülhetetlen személyisége lett, és mind a mai napig az is maradt, az erdélyi magyar irodalomtörténet tudományának, gondoljunk csak a nemrég harmadik kiadásban megjelent, Mikó Imre egykori szerkesztőtársával közösen írt, nagysikerű Petőfi Erdélyben című kötetre.
Nem sokkal az 1989 karácsonyán bekövetkezett nagy politikai fellélegzés, rendszerváltás után Dávid Gyulát is elérte a jól megérdemelt nyugállomány, de szó sem volt arról, hogy visszavonult volna a közügyektől. Életének és szellemi munkásságának egy új korszaka következett. Megértve az idők szavát, irányítása alatt többedmagával létrehozta a Polis Könyvkiadót, mint gazdasági vállalkozást, kezdetben azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd később segítségére legyen a rövidesen privatizálni kényszerülő Kriterion Könyvkiadónak. Bár erre nem került sor, ám Dávid Gyula széleskörű irodalomtörténeti ismereteit felhasználva olyan, addig elhallgatott, indexen tartott irodalmi gyöngyszemeket jelentetett meg a Polisnál, a számtalan kortárs szerző mellett, melyek egycsapásra ezt a fiatal könyvműhelyt a hazai magyarság egyik legrangosabb könyvkiadójává emelték. 1991. április 20-án pedig, a Brassóban összesereglet több mint 180 művelődésszervező, kulturális szakember, egyhangúlag választotta meg az ötödfél évtizeddel azelőtt, a kommunista diktatúra által elnémított, s ekkor a Cenk lábánál újraalapított, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, rövidebb és ismertebb nevén: EMKE, elnökévé. Hatalmas tenni akarással, nagyívű jövőképpel látott hozzá a hazai magyarság legnagyobb kulturális ernyőszervezetének az igazgatásához, s ebben a munkában ugyancsak lelkes, a szervezéshez nagyon jól értő, pragmatikus társra talált Kötő József személyében, akit az intézmény ügyvezető elnökévé választottak Brassóban. Azonban csakhamar kiderült, hogy az EMKE szükségszerű társadalmi szerepvállalása a politika és a civil társadalom közé, hogy ne mondjam szorításába, kényszerítette az ernyőszervezetet, ami aztán az intézmény igazgatásában számtalan gondot, feszültséget okozott. Dávid Gyula pedig mindig a civil társadalom oldaláról közelítette meg az általa vezetett társadalmi egyesület érdekeit, mindig a kultúrát helyezte a politika elé. Végül 1999-ben visszalépett az elnöki tisztségből, az EMKE tiszteletbeli elnöke lett és maradt mind a mai napig. Azonban az elnöksége idején sikerült megalapoznia a kulturális ernyőszervezet tekintélyét a hazai magyar társadalomban, s tanúsíthatom, hogy mint tiszteletbeli elnök számtalan alkalommal képviselte az intézményt, védte az érdekeit, néha ugyancsak konfliktusos helyzetekben is.
A sors kegyeltjének érzem magam, hogy az elmúlt három évtizedben közeli munkatársa lehettem Dávid Gyulának, különösen az alatt a húsz év alatt, amíg én is az EMKE szolgálatában álltam, az intézmény különböző tisztségviselője voltam. Nem volt könnyű a nyomába lépni, de megtisztelő volt a nyomdokain haladni. Bár számomra emberi és szellemi nagysága utolérhetetlennek tűnt, de mindig biztonságot jelentett és jelent a mai napon is, hogy előttem jár, hogy tanácsot lehet tőle kérni ebben az egyre jobban eldzsungelesedő világban. Mert ő mindig nyugodt. Mert ő mindig kiegyensúlyozott. Mert ő mindig mértéktartó. Mert őt soha nem hallottam senkiről a gyűlölet hangján szólni. Ha időnként elejtett egy-két mondatot a börtönéveiről, még a fogva tartóiról is nyugodt tényszerűséggel tudott beszélni. Talán a fogságban edződött erős életigenlése állította meg testi-lelki-szellemi öregedését.
Kedves Gyula! Isten tartson meg még nagyon sokáig jó egészségben lányod, fiad, három unokád, hat dédunokád, népes családod és természetesen mindannyiunk örömére. Maradjon meg számodra még nagyon sokáig ez a fickós lendületed, a töretlen munkakedved. Ismerve téged, tudom, hogy szerénységed tiltakozik, de Erdély fővárosa tiszteleg most előtted, amikor átveszed a Kincses Kolozsvár díjat. Őszinte tisztelettel gratulálok én is.
Kolozsvár 2023. augusztus 14.
Dáné Tibor Kálmán
az EMKE volt elnöke,
a Művelődés nyugalmazott főszerkesztője,
Bessenyei György díjas művelődésszervező.
