Hadd kezdjem egy nyílt titok közhírré tételével: a közeljövőben 95. születésnapját ünnepelni készülő Egyed Ákos akadémikust, Erdély közmegbecsülésnek örvendő történetkutatóját a Kincses Kolozsvár Egyesület díszoklevéllel kívánja kitüntetni. E közlés nem okoz különösebb meglepetést, ma ő a legismertebb erdélyi magyar történész a Székelyföldtől Kolozsváron át Váradig, ismertsége pedig több évtizedes kitartó munkásságának, eredményei különféle szintű, széleskörű közzétételének köszönhető.
A közelgő születésnap és a mostani köszöntés ünnepi alkalma kiváló lehetőséget nyújt a számvetésre, és – a műfaj neve szerint is – a dicséretre. Ne féljünk e szótól, a tucatnyi kötet, rengeteg tanulmány, több kiadást megért monográfiák szerzője megérdemli, hogy közönsége méltányolja munkásságát.
Több egymásba fonódó ágon futó kutatásainak egyik kiemelendő része az újkori Erdély gazdaság- és társadalomtörténete, nagyívű tanulmányokban foglalta össze az erdélyi jobbágyfelszabadítás következményeit. Feltárta a 19–20. század fordulóján bekövetkezett modernizáció különféle aspektusait. Másik nagy munkaterülete a a székely múlt: a háromszéki születésű, Sepsiszentgyörgyön érettségizett történész otthonról hozta a Székelyföld története iránti érdeklődését. Több tanulmányban, sőt vaskos monográfiákban foglalta össze az egykori határőrvidék történetét, hangsúlyosan kapcsolódva az 1848–49-es szabaságharc eseményeinek bemutatásához. 2016-ban a három kötetes Székelyföld története koronázta meg addigi munkáját, e nagy vállalkozásban oroszlánrészt vállalt szerzőként, szerkesztőként egyaránt.
E mostani alkalommal a Kolozsvárhoz kapcsolódó közleményeit szeretném kiemelni, hiszen Egyed Ákos egyetemi tanulmányai óta a kincses városban él, gazdag múltjának részleteit tanulmányokban és ismeretterjesztő írásokban tette közzé. A Rubicon kolozsvári számában 2005-ben hosszú tanulmányt közölt a korszerűsödő városról, különféle tanulmánykötetekben pedig a város szerepköreiről vagy Kőváry Lászlóról, a városépítő polgárról értekezett. Mikó Imre 19. századi politikus, tudományszervező, tudós munkásságát tárgyaló monográfiái, adatközlései szintén ide sorolhatók, 1859-ben a nagylelkű gróf az általa létrehozott Erdélyi Múzeum-Egyesületnek otthont is nyújtott a nevét máig viselő kolozsvári kertben.
Egyed Ákos a Székely Mikó Kollégium egykori diákjaként nemcsak a nagy alapító életművét kutatta, hanem az 1990-ben tevékenységét újra kezdő Múzeum-Egyesületben is fontos szerepet vállalt, először a bölcsész szakosztály elnöke volt, majd nyolc évig az elnöki tisztséget viselte.
1990 után immár akadálytalanul jöhettek a jól megérdemelt elismerések, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, a debreceni és az egri egyetem díszdoktorává fogadta, 2016-ban pedig az RMDSZ életmű-díjában részesült.
Sipos Gábor
történész, levéltáros
