Nagyapa, Kolozsi Gergely István, aki túlélte a frontvonalak lármáját, a hadifogság túlélésért vívott küzdelmét és egy emberi élet csaknem teljes évszázadát. Ez a kötet egy különleges életút lenyomata. Második kiadásban kerül elénk személyes hangú naplója, amely a II. világháború és az orosz hadifogság megpróbáltatásokkal teli napjait tárja elénk. A naplószerű elmesélés nemcsak történelmi dokumentum, hanem mélyen emberi vallomás is. Az a generáció, amely mindezt átélte, általában kétféleképpen viszonyul a múltjához; vannak, akik könnyedebben mesélnek róla, és vannak, akik szinte soha nem nyíltak meg, vagy már nem is tehetik meg. E kötet azoknak is szól, akiknek felmenői között voltak katonák, hadifoglyok, és akik gyermek vagy unokaként csak találgatni tudják, milyen megpróbáltatásokon mehettek keresztül szeretteik.
Ez a könyv hidat épít múlt és jelen, hallgatás és megértés között. Egy élet hangján szól, de egy egész nemzedék nevében. Szívből ajánlom mindenkinek, akit érdekel, mit élhettek át azok, akik soha nem tudták vagy nem akarták elmondani.
A könyvet bemutatja:
Szabó Zsolt – történész, irodalomtörténész, szerkesztő
Benkő Levente – történész, újságíró, szerkesztő
Rövid filmanyag a szerzőről:
Csibi László – filmrendező
Megemlékező beszéd unokájától:
Gergely Anna Beatrix – jogász
A szerző, a BBTE jogtudományi karának diplomása, kolozsi születésű közíró, az egykori Kolozsvári Képzőművészeti Unió nyugalmazott igazgató-titkára, számos napilap és folyóirat sajtólevelezője, csaknem tucatnyi kötet alkotója olyan világba vezet bennünket, amelyet ma már csak a túlélők emlékezete őriz. Egykori honvéd frontharcos, a Magyar Királyi 33-as székely honvéd határvadászok besztercei zászlóalj-parancsnokságának tagja, orosz hadifogoly, Szolnok-Doboka vármegye Magyar Népi Szövetségének titkára, a Kolozsvári Néptanács választott képviselője és egy 98 esztendőt betöltött életút krónikása.
Művében nemcsak a háború és a hadifogság történelmi valósága tárul elénk, hanem egy ember sorsa is: egy fiatal fiúé, akit szerelmétől, családjától és békés, ismerős hétköznapjaitól ragadott el a történelem, hogy a katonaélet kérlelhetetlen valóságába taszítsa.
Ez egy olyan ember története, akit az élet akkor tett próbára, amikor úgy tűnt, elbírja a rá váró terheket és akinek akkor jutott osztályrészül a szerencse, amikor már csak erre támaszkodhatott. Alakján keresztül olyan nélkülözhetetlen bölcsességet kapunk útravalóul, amely a mindennapok derűsebb megéléséhez vezet: annak felismerését, hogy vannak helyzetek, amelyek felett nincs hatalmunk. Amikor az ellenállás helyett az elfogadás az egyetlen lehetséges út; amikor a túlélés a körülményekhez való alkalmazkodást, a sors adta keretekben való helytállást követeli.
A napló arról is tanúskodik, hogy az élet történéseinek értelmezése mindig a mi kezünkben van. Az erő, amely hozzá szükséges, bennünk rejlik és rajtunk múlik, miként viszonyulunk a ránk nehezedő élethelyzetekhez.
