„Nem rájuk irányul a reflektorfény, mert ők maguk irányítják azokat: Porkoláb Zsófia, Kolumbán Imre és Groza Romeo a világosítótár munkatársai. Három fiatal, tettre kész, tehetséges és lelkes ember. A fény és a sötétség bajnokai – annak minden szépségével és nehézségével együtt.
Sokak szavajárása, hogy Romi nélkül összedőlne a színház. Romi ugyanis az az ember, akit az élet sziklaszilárd munkamorállal áldott meg. Azonkívül szinte mindenhez ért, amihez férfiember érthet, ha valamit ki kell találni, felépíteni, fúrni-faragni. Kábelekkel, áramkörökkel zsonglőrködik. Szépséges fényeket tervez, élettel és jelentéssel tölti meg az előadásokat. Önzetlenül segít másoknak, ha kérik. Humora jellegzetes, játékos, de egyszerre kemény is. Nagyon tud szeretni, furcsán tud szeretni; sokféle mélység és magasság hullámzik benne. Kedvenc fénye a blackout, mondja, és mosolyog.
Zsófi a világosítók Lara Croft-ja. Nem csak azért, mert nő, és ez ebben a szakmában ritkának számít köreinkben, hanem azért is, mert nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Zsófi színésznek készült az egyetemen, majd rájött, hogy az ő útja másfelé vezet. Őszintén, frusztrációk nélkül: ehhez bátorság kell. Mióta a világosítótár tagja, évről évre fejlődik, tanul és egyre biztosabb magában. Remek színházi macskája van: Süti, akit az egyik UTE fesztiválon fogadott örökbe. És ha már süti: Zsófi igen ízletes muffinokat süt ám!
Imi a világosítótár legfrissebb tagja. Abszolút karakter: stílusosan borzas hajával olybá tűnhet, igazi mesefigurával állunk szemben. Társai közé pikkpakk beilleszkedett; kedves és jóindulatú ember, akinek helyén van a szíve. Multifunkciós alkat: a színházi munkáján kívül lemezlovász (dj), hangokkal buherál – amúgy egyetemi évei alatt régészetet tanult. Ahogy a világosítóknál mindenki, ő is igazi állatbarát. Nagyon szeretne tyúkokat tartani.” – 𝐎𝐳𝐬𝐯𝐚́𝐭𝐡 𝐙𝐬𝐮𝐳𝐬𝐢
„A színházban az alapállapot a sötétség. Aztán bekapcsol egy lámpa, megalkotja a játékhoz szükséges teret, és irányítja a figyelmet. Ezen teremtő erő felett a világosítók rendelkeznek. Megérintik a keverőpultot, és mozgásba lendül az a finommechanika, amiben a színész olyan mint a segesvári toronyóra figurái. Nyilván, ideális esetben több mint bábu, mint ahogy a fénykezelés is több mint gombnyomogatás.
Ezúttal a Livingroom valóban Leaving room-má változik. A megszokott pályát elhagyva, most olyan kollégákkal beszélgetünk, akik (általában) láthatatlan működtetői a gépezetnek, de érzékenységük, igényességük és figyelmük szervesen együtt alkot a nagyon is látható kollégákkal. Mint a jól választott szemüveg, munkájuk annyira szem előtt van, hogy gyakran észre sem veszzük. Pedig mi, kolozsvári színészek, rendkívül szerencsés helyzetben vagyunk. Ragyogó, fényes, (igen, tudom) sziporkázó világító csapatunk van, the Golden Team… a mester árnyékában? Nem, itt mindenki szem előtt van, és akár láthatatlanul is érzékelhető. Szombat este nekik szól a zene, nekik gőzöl a konyha.
És persze nektek is.
A Tangó után
Porkoláb Zsófi
Groza Romi
Kolumbán Imre Ákos a Livingroom meghívottjai.
Gyertek, hogy új fényben lássuk egymást (elhasználtam a hülye szóvicceimet, ígérem).” – 𝐁𝐨𝐝𝐨𝐥𝐚𝐢 𝐁𝐚𝐥𝐚́𝐳𝐬
Meghívottak: Porkoláb Zsófia, Groza Romeo, Kolumbán Imre (A színház fénytárának 💡🔌 tagjai.)
Házigazdák: Ozsváth Zsuzsi, Bodolai Balázs
👩🍳 Főz: Laczó Júlia
🫕 Kukták: Jakab Andra, Antal-Dobra József, Orbán Attila
🎶🎵 Zenélnek: Balla Szabolcs, Dubován Viktor, Farkas Loránd, Kiss Dávid, Kiss Tamás, Sütő Márkus, Venczel Péter, Vida Domokos, Vida Ferenc
🎉Látvány: Bocskai Gyopár
🖌 Plakát / Grafika: Benedek Levente
