Közhelyek nélkül nagyon nehéz a szerelemről beszélni és a Rómeó és Júliáról talán semmi meglepőt nem lehet mondani. Nincs is mit szépíteni rajta. Lehet varázslatosan újra felfesteni vagy rángatni a földön, talán a legfontosabb, hogy valamiféle személyes szemszöget találjunk. Féltékenykedve hallgattam azokat a színházcsinálókat, akik legendaként meséltek arról a korszakról, mikor egy előadás erejét az adta, hogy valami ellen együtt harcoltak. Természetesen, ha akarjuk ma is adott minden ehhez, hol így, hol úgy. Mégis mi ellen kell ma harcolnia Shakespearnek? Az előadás nem tiszteli a darabot, sem a kort, amelyben élünk, sőt, igyekszik saját magát sem tisztelni. Nem Rómeó és Júlia, nem előadás, reméljük, nem is lehet majd annak tekinteni.
– ifj. Vidnyánszky Attila, az előadás rendezője
