Flóriska Attila laudációja
Kolozsváriakként, a kincses város lakóiként joggal vagyunk büszkék városunk történelmi múltjára, az itt felhalmozott kulturális kincsek sokaságára, épített örökségünk és hagyományaink sokszínűségére. De joggal merül fel a kérdés: önmagában ezek mennyit érnek, ha nincs mellettük – vagy még inkább körülöttük – egy olyan közösség, mely megéli e kulturális javak mindennapi örömeit? A gondolatmenetet folytatva pedig tovább kérdezhetünk: mit ér önmagában egy közösség, ha nincsenek olyan tagjai, akik odafigyelnek annak gyarapodására, akik segítséget nyújtanak a leginkább rászorulóknak, akik felismerik a közösségi érdeket, majd erőt és anyagiakat nem sajnálva, nem magukért, de a közösség minden tagjáért, cselekvésre vállalkoznak.
Flóriska Attila közösségünk egy ilyen tagja.
Ő az, aki a Thermopan Kft. tulajdonosaként odafigyel saját közösségére, felismeri a valódi szükség pillanatát, vagy csak egy remek lehetőséget arra, hogy közösségünk egy tagjáért, vagy épp mindannyiunkért valami jót tehessen. Nem véletlen, hogy 2013-ban a gróf Mikó Imréről elnevezett Mecénás-díjjal jutalmazták.
A kolozsvári magyar vállalkozókat tömörítő Euréka Egyesület vagy épp a Paprika Rádió igazgatótanácsának tagjaként is hasznos munkát végez: a kemény és kitartó munkával szerzett anyagi javakat közösségi kezdeményezések támogatására fordítja, segített már a kolozsvári magyar iskolákban szervezett magyar irodalmi és matematikai tanulmányi versenyek lebonyolításában, különböző kulturális események megszervezésében, vagy épp a rászoruló időseket és betegeket segítő Diakónia Keresztény Alapítvány működtetésében is.
Mintha Flóriska Attila figyelmét semmi nem kerülné el: az egyéni és közösségi sors számára épp olyan fontos. Jótékonykodását soha nem veri nagydobra, nem csinál belőle presztízskérdést, helyette csendben, a mindennapok kitartó munkájával tesz jót ott, ahol tud. Alkalmazottainak túlnyomó többsége kolozsvári magyar ember, s ezzel is közösségét segíti: egy-egy munkahely számos további kolozsvári magyar életét teszi könnyebbé.
Most azonban nem ő ad. Most elérkezett az idő, hogy mi adjunk, most épp a Kincses Kolozsvárért-díjat, s így köszönjük meg kitartó munkáját, odafigyelését!
Kedves Attila/Flóriska úr: köszönjük!
